Ez valami vicc?

*Dorina szemszoge*

Lesápadva és megdöbbenve álltam Perrie előtt miközben úgy éreztem hogy egy év eltelt azóta hogy ezt kimondta nekem.
Mármint nem mintha nem örülnék annak hogy Harry gyerekét hordom a szívem alatt, de ez még túl korai. Nem hiszem hogy készen állnék az anyaságra Hazz pedig az apaságra. SŐT! Lehetetlen hogy mi szülők legyünk! Neki fontos a karrierje, a bandája. Nem ronthatom el én mindezt egy gyerekkel. Még ha örülne sem engedhetem meg ezt magunknak. Nem bírnánk végig csinálni.
-Jól vagy?-simogatta meg a hatamat Eleanor.
-Persze. Mármint, nem. Egyáltalán nem!-borultam ki.
-Először is nyugodj meg. A stressz nem old meg semmit Dorina!
-Elnek igaza van! Ülj le!-szólalt meg most Perrie.
Ők ezt nem érthetik. Nem tudják mit élek most át ezekben a percekben. Másodpercekben.
Hallom ahogy a koncerten a rajongók sikítva tapsolnak a fiúknak. Hallom ahogyan Harry meg a többi fiú nevét kiabálják.
Nem vehetem ezt el sem a bandától, sem azoktól a fiataloktól akik imádják őket. Minek kellett ide jönni.. Csak elrontok mindent. Utálom magam. És most él bennem valaki. Egy kis ember. Akinek Harry az apja. Én pedig az anyja. El kell fogadnom.